Ha azt mondjuk, hogy egy állat eszközt használ, valószínűleg előbb jut eszünkbe egy ággal termeszekre vadászó csimpánz vagy egy ügyesen problémát megoldó varjú, mint egy delfin.
Pedig a delfinek világában is találunk egészen különleges példákat.
Ausztrália nyugati partjainál, a Shark Bay vizeiben élő palackorrú delfinek egy része például rájött, hogyan lehet egy üres óriáscsiga-házból praktikus halászati segédeszköz.
A kutatók ezt a viselkedést shellingnek nevezik.
És ami első pillantásra csak egy ügyes vadásztrükknek tűnik, valójában valami sokkal izgalmasabbról mesél.
Arról, hogyan születik egy új viselkedés, hogyan tanulhatják el egymástól az állatok – és beszélhetünk-e akár kultúráról a delfinek világában.
Mi az a shelling?
A módszer meglepően ötletes.
A Shark Bay egyes delfinjei vadászat közben kihasználják a tengerfenéken található nagy, üres csigaházakat. Amikor egy hal menedéket keres egy ilyen házban, a delfin a csőrével felveszi az egész csigaházat, majd felviszi a vízfelszínhez.
Ott kiemeli a vízből és megrázza.
A víz kifolyik belőle, a bennrekedt hal pedig egyenesen a delfin szájába csúszik.
Tulajdonképpen egy természetes „halcsapdát” fordít a saját javára.
A viselkedés azért is különleges, mert a delfin nem egyszerűen elfogyaszt valamit, amit a környezetében talál. Egy külső tárgyat használ fel arra, hogy hozzájusson a táplálékához – ezért a kutatók a shellinget az eszközhasználathoz hasonló viselkedésként kezelik.
Nem minden delfin csinálja
És itt válik igazán érdekessé a történet.
Ha a shelling egyszerűen ösztönös viselkedés lenne, azt várhatnánk, hogy a megfelelő környezetben élő delfinek nagy része alkalmazza.
De nem ezt látjuk.
A Shark Bay kutatói 2007 és 2018 között több mint 1000 egyedet figyeltek meg, körülbelül 5300 delfincsoporttal való találkozás során. A shellinget mindössze 19 különböző delfinnél, összesen 42 alkalommal dokumentálták.
Vagyis ez nem egy általános „delfintrükk”.
Egy különleges technika, amelyet csak a populáció bizonyos tagjai sajátítottak el.
A következő kérdés ezért szinte adja magát:
honnan tanulták?
A delfiniskola nem ér véget anyánál
A delfineknél számos viselkedés tanulásában rendkívül fontos az anya és borja közötti kapcsolat.
A fiatal delfinek éveket töltenek anyjuk mellett, és ezalatt rengeteget tanulhatnak tőle: hol keressenek táplálékot, hogyan vadásszanak, hogyan viselkedjenek más delfinekkel.
Shark Bay delfinjeinél egy másik híres eszközhasználati módszer, a sponging – amikor tengeri szivacsot viselnek a csőrükön a tengerfenéken történő táplálékkeresés közben – elsősorban anyáról utódra terjed.
A shelling azonban más történetet mesél.
A kutatók genetikai, környezeti és társas kapcsolatokat is figyelembe véve arra jutottak, hogy ennek a technikának a terjedését legjobban az magyarázza, hogy a delfinek más delfinektől, köztük társaiktól is eltanulják.
Ezt horizontális társas tanulásnak nevezzük.
Magyarul: nemcsak anyától lehet ellesni egy jó ötletet.
Néha a haver is tud valami hasznosat.
Mitől olyan nagy dolog ez?
Az állatvilágban természetesen sok faj képes tanulni más egyedektől.
A shelling mégis különösen érdekes, mert azt mutatja, hogy egy vadon élő delfinpopulációban egy új táplálékszerzési technika társas kapcsolatokon keresztül is terjedhet.
Ennek óriási előnye lehet.
Képzeljük el, hogy megváltozik a környezet. Egy korábban gyakori táplálékforrás eltűnik, új lehetőség jelenik meg, vagy valaki egyszerűen felfedez egy hatékonyabb vadászati módszert.
Ha minden egyednek saját magának kellene újra feltalálnia a megoldást, az lassú és kockázatos lenne.
Ha viszont megfigyelhetik egymást és átvehetik a működő módszereket, egy hasznos újítás sokkal gyorsabban elterjedhet.
A tudás így tulajdonképpen terjedni kezd a közösségben.
Lehet kultúrájuk a delfineknek?
Itt persze óvatosnak kell lennünk, mert az állati kultúra nem pontosan ugyanazt jelenti, mint amikor emberi kultúráról beszélünk.
A viselkedéskutatásban azonban a kultúra egyik fontos ismérve, hogy bizonyos viselkedések társas tanulással terjednek és maradnak fenn, nem pusztán genetikai öröklődés eredményeként.
A Shark Bay delfinjeinél pedig több ilyen jelenséget is ismerünk.
A shelling mellett ott van például a már említett sponging.
Egyes delfinek tengeri szivacsot helyeznek a csőrükre, miközben a tengerfenéken keresnek táplálékot. A szivacs valószínűleg védi a csőrüket, miközben a homokos aljzatban kutatnak rejtőzködő zsákmány után.
A kutatások szerint ez a technika elsősorban anyáról utódra öröklődik társas tanulás útján. A szivacsot használó delfinek ráadásul szívesebben társulnak más szivacshasználókkal.
Vagyis ugyanazon a területen élő delfinek között különböző táplálkozási hagyományok létezhetnek.
Ez már nagyon közel áll ahhoz, amit a kutatók állati kultúrának neveznek.
Egy tengeri hőhullám is szerepet játszhatott
A shelling történetének van még egy érdekes fordulata.
2011-ben Shark Bay térségét rendkívüli tengeri hőhullám érte, amely sok hal és gerinctelen pusztulását okozta. A nagy csigák közül is sok elpusztult, így több üres csigaház maradhatott a tengerfenéken.
A kutatók nem állítják, hogy ez okozta a shelling kialakulását.
Felvetették azonban, hogy a megváltozott környezet – kevesebb hagyományos zsákmány és több rendelkezésre álló üres csigaház – több lehetőséget teremthetett a technika alkalmazására és elsajátítására.
Ez gyönyörű példája annak, hogy intelligencia, környezet és társas tanulás hogyan kapcsolódhat össze.
Mit árul el mindez a delfinek intelligenciájáról?
Talán nem azt, amit elsőre gondolnánk.
Az intelligencia ugyanis nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy állat „okos”.
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mennyire képes rugalmasan reagálni egy problémára.
A delfinek képesek megfigyelni egymást, új táplálékszerzési módszereket elsajátítani, hosszú távú társas kapcsolatokat kialakítani és bizonyos viselkedéseket generációkon vagy társas hálózatokon keresztül továbbadni.
A shelling ezért nem attól lenyűgöző, hogy egy delfin képes felvenni egy csigaházat.
Hanem attól, ami mögötte van:
felfedezés, tanulás és tudásátadás.
Amikor legközelebb találkozol egy delfinnel…
Búvárként könnyű beleszeretni a delfinekbe.
Gyorsak, kíváncsiak, játékosnak tűnnek, és egy víz alatti találkozás velük szinte mindig különleges élmény.
De talán még izgalmasabbá válik a találkozás, ha tudjuk, hogy egy összetett társas világ egyik szereplője úszik előttünk.
Egy olyan világé, amelyben vannak kapcsolatok, egyéni különbségek, tanult vadászati technikák – és talán olyan hagyományok is, amelyeket joggal nevezhetünk kultúrának.
Az óceánban ugyanis nemcsak különleges állatok élnek.
Történetek, kapcsolatok és továbbadott tudás is rejtőzik a felszín alatt.
